Mire érdemes figyelni a kiránduláson (szabályok)

• Hazánkban minden erdő látogatható – kivéve a fásítási területeket (ahol 2 m-esnél kisebbek a fák), hiszen itt védeni kell a facsemetéket, valamint időnként előfordulnak lezárt erdőterületek (pl. vadászat vagy időjárási okok miatt /ez lehet pl. ha túl sok jég fagy a fákra és emiatt balesetveszélyessé válik az erdőrész/). Szintén nem látogathatók olyan különleges területek (erdőrezervátumok magterületei), ahol különlegesen védett élőlények vannak.

• Az erdőbe nem szabad motoros járművel bemenni, biciklivel (vagy lóval) a megjelölt utakon lehet csak közlekedni.

• Mindig védjük az ott élő lényeket (állatokat, növényeket, gombákat). A virágok a saját gyökerükön szeretnének maradni – ne tépjük le őket! Az állatok kölcsönös védelme érdekében kutyákat csak pórázon szabad sétáltatni. Az erdei állatokat ne zavarjuk!

• Sok állat kicsinye bújhat meg védett helyen. Sosem szabad zargatni a szarvasfélék kicsinyeit (pl. őzgidák, gímszarvas- és dámborjak). Fontos tudni: ha a kicsinyeket egyedül látjuk a fűben megbújva, az nem jelenti, hogy elárvultak vagy betegek! Az anyjuk ilyenkor táplálkozik vagy elmenekült, mert veszélyt érzett, de visszatér. A kis állatokat – mivel az első hetekben még nem tudják követni – ilyenkor elfekteti, azok pedig ösztönösen meglapulnak, mozdulatlanok maradnak. Ha megérintjük őket, az őzsutát, szarvastehenet el fogja riasztani az ember szaga, és nem gondozza majd tovább kicsinyét, amely így éhen pusztul vagy ragadozók áldozatává válik.

• A magányos(nak tűnő) tollas fióka többnyire nem árva fióka! Az embereket cselekvésre késztető magányos(nak tűnő) fióka állapot legtöbbször nem a véletlen, nem baleset következménye, hanem a madarak túlélését segítő finoman hangolt viselkedési mechanizmus. Az ágak között szabadon (nem odúban) költő madarak fészekaljaira – a tojásokra és különösen az eleségkérő hangot adó fiókákra – nagy kockázatot jelentenek a ragadozók. Ezért ezek a fajok a teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől mindinkább eltávolodva - a szülők segítségével - magányosan próbálnak túlélni. A kézenfekvő kockázatok mellett ennek a viselkedésnek az az előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak és a teljes értékű repülés eléréséig 5-10 napig még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket. Az ilyen viselkedésű fajok fészkeinek mérete is csak akkora, és konstrukciója is olyan (gyengébb anyagokból áll és kevésbé strapabíró, mint például a gallyfészkek), hogy a maximum 70%-os fejlettségi állapotú (méretű) fiókák befogadására alkalmasak, ezért az ezt a méretet és életkort elérő fiataloknak el is kell hagyniuk a fészket, mivel abban egyszerűen fizikailag nem férnek el többé. Ez a korai fészekelhagyó viselkedés - bár kisebb mértékben - az odúköltő fajokra (cinegék, verebek, seregély, erdei fülesbagoly stb.) is jellemző. Ezeknek a madaraknak a repülni még nem vagy csak részben tudó fiataljai fejlett ösztönös rejtőzködő és túlélő biológiai programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, és ott keveset mozogva meghúzódnak, majd meghallva az eleséggel érkező szülők hangját, válaszolnak erre, így tudatva az öreg madarakat a búvóhelyükről. Ez a kommunikáció nem egyirányú, a szülők speciális hangokkal hívni, irányítani is tudják a fiókákat; ennek köszönhetően lépésről-lépésre mind távolabb vezetik őket a fészek veszélyes (ismerhetik a ragadozók) közelségéből vagy a ragadozóktól (kutya, macska), az embertől. Énekesmadarak esetében a teljes testükön repülőtollakkal fedett; jól szaladó, a szárnyukkal eközben erőteljesen verdeső és valamilyen szinten repülni képes; élénken menekülő; az ágakon stabilan megkapaszkodni tudó; nem bágyadt; láthatóan nem beteg vagy legyengült madarakat ne "mentsük meg"! Ezek a fiókák az esetek túlnyomó többségében az előző fejezetben részletezett túlélő stratégia alapján cselekednek és nem árvák. Befogásukkal értelmetlenül kiszakítjuk őket a normális fejlődési környezetükből, azt kockáztatva, hogy a természeteshez képest hiányos táplálásunkkal csont- és tollfejlődési problémákat okozunk nekik.

• Tüzet a kijelölt tűzrakóhelyeken szabad gyújtani. Tűzrakás előtt tájékozódjunk, nincs-e érvényben tűzgyújtási tilalom!

• Nagyon fontos, hogy csak azt gyűjtsük, amit a természet elengedett (pl. fel lehet venni a földről letört ágat, néhány termést is).

• Mindig figyeljünk arra, hogy ne szemeteljünk, vigyük magunkkal haza a keletkezett hulladékot.

• Gombát, erdei gyümölcsöt, gyógynövényt lehet szedni (legfeljebb kettő kilogrammot). Kiemelten védeni kell a védett növényeket – ezeket tilos leszedni (pl. hóvirág)!

• Erdei sétáink során ne térjünk le a kijelölt turistautakról, kiépített sétautakról! Azért ne, mert a felesleges taposás évtizedekkel visszavetheti a fiatal erdők növekedését (megsérülhet a gyökerük), ezen kívül elpusztítja a védett növényeket és azok élőhelyeit.

• Vigyázzunk a természeti kincseinkre!